Egy szendergő gyermekre
Mikor kisded, előtted állok,
s látom, mint mosolyogtat álmod,
s érzem, hogy tested szinte ég,
édes borzongással gyanítom:
ha álmaidba lesnék titkon,
mindent, mindent megértenék.
A föld nem nyúlt ki még teérted,
gyönyöre soha nem kísértett,
nincsen számodra kéje sem:
hogy álmodnál ily önfeledten,
ha nem járnál ama terekben
ahonnan jöttél, édesem?