A lap feldolgozottságának foka

Egy fiúcskához

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy fiúcskához
szerző: Georg Trakl, fordító: Dsida Jenő

<poem> Mikor a fekete erdőben rikkant a rigó, elérkezett, Elis, a te elnyugvásod. Sziklaforrások kék hűvöséből iszik ajkad.

Ha homlokodból lassan vér szivárog, hagyd az ősi legendákat s a madarak röptének sötét jóslatát.

De te puha léptekkel jársz az éjszakában, mely bíborfürtökkel rakodva csüng, s mind szebben ölelsz a kékbe karoddal.

Zeng a csipkebokor, mely a te holdas szemedet őrzi. Ó, milyen régóta meghaltál, Elis!

A te tested: jácint, melybe szerzetes mélyeszti viaszsárga ujját. A mi hallgatásunk: fekete barlang,

melyből szelíd állat lép ki olykor, s elnehezült pilláit lassan lehunyja. Halántékodra fekete harmat csöppen,

végső arany a porladozó csillagokból.