Egy Undine-kép alá

Egy Undine-kép alá
szerző: Ábrányi Emil

1886

A nő, kiről e kép regél,
Olyan volt éppen mint te.
Ha szólt, ha nézett, egyaránt
Nyájas, derűlt, őszinte.

Tündértől kapta kellemét,
De ah! vesztére kapta,
Mert meg nem értve senkitől,
Csak szenvedett miatta.

De én a tündért, aki ott
Nevet, ragyog szemedben,
A tündért, aki benned él,
Megértém és szerettem.

S ameddig bennem szív dobog,
Szerelmem a tiéd lesz,
Mert senki sincs oly hű s igaz,
Mert senki sincs oly édes!

Halálra sírta kedvesét
A hullám bús leánya.
Elvesztve téged: szívemet
Magam sírnám halálra!