Duellum
Két harcos szemben áll s vadul egymásra vágnak,
fénnyel s vérrel a kard behányja a leget.
- E harc, e csatazaj zaja az ifjuságnak,
amely a szerelem nyögő zsákmánya lett.
Eltört a fegyver! Így ifjuságunk is eltört,
kedvesem! De a fog, de éles körmeink
megbosszulják a szórt szablyát, kézből kivert tőrt.
- Óh, értt szív, vad acél, melyet a vágy suhint!
Ahol a gonosz hiúz és párducmacska játszik,
a mélybe a két hős összefogózva hull,
és a száraz bokor husukkal kivirágzik.
- E mélység a pokol, zsufolva gonoszúl!
Zuhanjunk vadul át, vad amazon, e poklon
hogy bús gyülöletünk örök tűzben lobogjon!