A lap feldolgozottságának foka

Diligis me?

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Diligis me?
szerző: Ábrányi Emil

                    Quum ergo pransi essent, dicit
                    Simoni Petro Jesus: Simon, fili
                    Jonae, diligis me plus quam hi?

                          (János Evangyélioma. XXI. rész.)


Szólt Jézus: Fiacskám, nem adhatok néked
Se kormányzóságot, se miniszterséget!
Bár Istentől jöttem, Isten fia vagyok,
Hatalom, kincs, pompa mind másoknál ragyog.
Diplomák, címerek mind másoknál vannak.
Aki engem követ, rossz dolga van annak.
Amikor hívtalak, mondtál volna nem-et!
Simon, Jóna fia, szeretsz-e engemet?

Másodszor is szólott: Bársonyban, biborban
Nem jársz, ha velem jősz! Lenn marad a porban,
Aki ragaszkodik Isten egy fiához,
S kínok utján eljut a Kalváriához!
Arcon köpnek. Hozzád megvetéssel szólnak.
Lealáznak szörnyen. Ütnek, korbácsolnak.
Széttörik a lábad. Kitolják a szemed!
Simon, Jóna fia, szeretsz-e engemet?

Harmadszor is szólott: Megmondtam a hegyen,
Hogy aki velem tart, az halálba megyen!
Kezedre, lábadra bilincseket raknak,
És leszel lakója bús börtön-falaknak.
Míg más boldog, gazdag s az életnek örűl,
Tégedet ezernyi szenvedés vesz körűl.
Tégedet a hóhér bitó alá temet!
Simon, Jóna fia, szeretsz-e engemet?

Felelt Simon Péter: Se csapás, se bánat
El nem térit attól, hogy menjek utánad!
Legyen másé minden: hatalom, dicsőség,
Címeres méltóság, cifra úri bőség,
Ünneplő lakomán tele rakott asztal,
Ahol a hizelgés nagy urat magasztal,
S hitvány jókedv zaja tölti be a léget -
Názáreti Jézus, én követlek téged!

Nem lát engem Cézár csókra nyujtott lába.
Nem megyek Heródes fényes udvarába.
Árvák, özvegyek közt haladok előre.
Fejemet lehajtom egy-egy puszta kőre,
És ha megpihenni még ottan se hagynak:
Leszek vándorlója metsző éji fagynak,
Forró, vad számumnak, mely halálra éget -
Názáreti Jézus, én követlek téged!

Más a koldus-népnek hadd forditson hátat:
Én fölteszem a te tövis-koronádat!
Más hadd emelkedjék a kegyek létráján;
Az én helyem ott lesz a keresztnek fáján.
Más emelkedés nincs s ne legyen számomra!
Nyeljen el a börtön mély, fekete gyomra
Hozzád való édes, nagy hűségem végett -
Názáreti Jézus, én követlek téged!

Nem bánom: hadd tépje húsomat az ostor!
Hadd legyek félőrült, kergetett apostol!
Butaság, gőg, önzés köpjön engem szembe,
Forgasson a hóhér lángba, gyötrelembe,
S rémitő kínomban, mely velőmig hatott,
Átkozzam el bőgve azt a pillanatot,
Melyben megváltottad az emberiséget -
Názáreti Jézus, én követlek téged!