Diákélet

Diákélet szerző: Ady Endre

Békefi Remig, a M. Tud. Akadémia l. tagja,
felolvasást tartott a XVII. századbeli
debreceni diákéletről, mely annak idején
az erkölcsi puritanizmus és szigorúság
valóságos megtestesülése volt.

A szénior, lótor korából,
Mikor volt kókvus, janitor,
De nem volt bűvös tanszabadság
És jó bor mellett annyi tor,
Egy vén diák, ha megjelenne
A régi korból hirtelen,
Elbámulna, hogy mennyi minden
Megváltozott már idelenn.

A régi jó és szép szokásból,
Ami maradt, az oly kevés,
A fóliánsok mind hevernek,
Divatba jött a lebzselés.
Rettegni a professzoroktól
Nevetséges, naiv dolog,
Csak a szemébe kell nevetni,
Ha némelyik tán háborog.

Tanulni már avult szamárság,
Nem is teszi azt már diák,
Naiv szülő küldi tanulni
Az iskolába a fiát.
A katedrán zsongó professzor
Beszéde édes dajka-dal
És a vizsgán dűlni, hasalni:
Ez a legkisebb földi baj.

Egy katedrát tart tiszteletben
Manapság a diák csupán,
Ezt aztán mindig kultiválná,
Reggel, délben és délután:
A kávéházat, mert nem könyvek
Hevernek posztós asztalán
S a katedrát, hol nem professzor
Ül, hanem kassziros leány.

A szénior, lótor korából,
Mikor volt kókvus, janitor,
De nem volt bűvös tanszabadság
És jó bor mellett annyi tor,
Egy vén diák, ha megjelenne
A régi korból hirtelen,
Én nem hiszem, hogy vállalkoznék
Köztünk maradni idelenn.