Dal a szalmaözvegyekről
szerző: Ady Endre
Kik ismernek, jól tudják rólam,
Hogy szalmaözvegy nem vagyok,
Nem gondolok a nősülésre,
Igényim éppen nem nagyok.
Vidám, bohém fickónak tudnak,
Kinek minden szabad s lehet -
De ilyenkor túltesznek rajtam
Mégis a szalmaözvegyek,
A boldog szalmaözvegyek!
Kávéházban és orfeumban
Virrasztok minden éjszakán,
Rabbá teszen, megigéz gyorsan
Egy-egy csinos, fess, szép leány.
Kalandjaim is vannak néha,
A tűzbe könnyedén megyek,
De nálam százszorta könnyebben
Mennek a szalmaözvegyek,
A boldog szalmaözvegyek.
Énnekem az nem okoz gondot,
Ha néha-néha rám virrad,
A fejem sem túlságosan fáj
Egy-egy kis adósság miatt;
Könnyelmünek nevezhet érte
Sok nagyképű, szamár gyerek,
De nálam sokkal könnyelműbbek
Mostan a szalmaözvegyek,
A boldog szalmaözvegyek.
Én már ilyen leszek örökké:
Bohém, poéta s gondtalan.
Sem anyósom, sem feleségem,
Magamban élek boldogan.
De őnekik zsarnokaiktól
Kirúgni oly ritkán lehet
S ismét járom alá kerülnek
A boldog szalmaözvegyek...
...Szegény ex-szalmaözvegyek!...