Czifra szűröm Veszperémbe vettem
Czifra szűröm Veszperémbe vettem,
Érte harmincz forintot fizettem;
Hogy ha vállaimra fölterítem,
Még az angyalát is elkerítem.
Zsíros ümög, gatya vagyon rajtam,
Sarkamat veri tarisznyaszíjam,
Félre csapom cseperke kalapom,
S széles e világra semmi gondom.
Itt sétálok végig az utczában,
Csuka-orru ficsóros csizmában,
Fényes baltám vállamra legyíntem,
Szíjostoromat neki eresztem.
Csak ugy harsog, akkorát durrantok,
Reggel korán legelőre hajtok;
Két kolompos a gulyám előtt jár,
Utánok én ― megint a kis bujtár.
Ha már a falu végére érek,
A korcsomába egyet betérek,
Igy kiáltok: hallja korcsomáros!
Van-e még ollyan nyolcz karajczáros?
Töltse tele két itczés kobakom,
Az árát, isten ugyse! megadom.
Kérem szépen, várjon csak egy hétig,
Kifizetem utolsó fillérig. —
Addig irja fel a ház falára:
Hány forintnak hágtam a nyakára;
Irja fel azt, hány itcze bort vettem,
Miért egy karajczárt sem fizettem.
Gazda uram, ne féljen kegyelmed!
Itt hagyom ám boraért szűrömet;
S ha ki nem váltom a jövő hétre,
Akasztasson a czégér helyére.