Csongor és Tünde/Második felvonás
Hármas út vidéke.
Csongor
Tévedésnek hármas úta,
Útam itt ez volna hát,
Melyen éltem sugarát
Fölkeresnem Ilma mondta.
A közép a biztos út,
Oh, de melyik nem közép itt?
Melyik az, mely célra jut?
Itt egymásba összefutnak,
Egy csekély ponton nyugosznak,
S mennyi ország, mennyi tenger
Nyúlik végeik között!
Vagy tán vége sincs az útnak,
Végtelenbe téved el,
S rajta az élet úgy vesz el,
Mint mi képet jégre írnak?
Ím, de itt a hármas útvég,
Mint varázskör áll előttem;
A kivánság, a reménység
Int, von, ösztönöz belépnem.
Fellép a hármas útra.
Hah! mely tekintet! Egy raj a világ.
A legkisebb por, mint él, mint mozog.
S mi vándor arcok jőnek itt elém?
Kalmár
jő.
Szomszédim a két Indiák nekem,
S az új világnak minden partjai
Ösmérnek engem, és hajóimat.
Még egyszer ennyi! és a félvilág
Kincsét zsebemben hordozom.
Mi lesz még zárva ennyi báj előtt!
Az éjet nappá, éjjé a napot
Varázslom által, és a szerelem
Aranybilincsre kötve, mint urát,
Fog bébocsátni titkos ajtaján;
S örömnek, fénynek, kedvnek kútfeje,
Barátokat fog látni palotám,
Amilyeket szív s ész ohajt.
Csongor
Megállj.
Kalmár
Pénz kell-e? izzadj; járj utána, s lesz. -
Tőlem csak annak jut, ki dolgozik.
Csongor
Más az, mit kérek: tedd le gondodat.
Te sokfelé jársz dús hajóidon,
Ahol kel és száll, láttad a napot,
Szólj, Tündérhonban üdlak merre van,
Kalmár
Ah, hát beteg vagy? Ódd magad, hogy a
Tündérhazában éhen ne vessz.
Itt van zsebemben a tündérvilág,
Itt láthatod meg, jersze, légy buvár. Megy
Ez a fiú megunta étkeit,
S most csillagokra éhezik szegény.
Nagyon mohón! a csillag messze van
És fenn, igen fenn! - s színezüst-e vajjon?
Visszakiált, zsebére ütve.
Itt a Tündérhon, itt van, nézd, viszem.
Csongor
Hideg pénzbánya! minden kincsedért
Az egy szerelmet, még nevét sem adnám:
Jobb, égjen a szív, mint fagy ölje meg.
Fejedelem
jő.
Te Zeüsz, te isten, vagy bármily nevű légy,
Ki e világot részre szaggatád,
Földünket mért nem alkotád nagyobbá,
Nem akkorává, hogy ha bírhatom,
Ne kelljen búnom a napfény elől,
A nagyban e kis morzsadomb urának.
Seregeihez.
Ti napkeletre, napnyugotra ti,
Hatalmamat hordozza kardotok.
Hogy, míg leszáll ott, itt már fenn ragyogjon
Szolgálatomban a nap, s birtokom,
Mig én leszek, ne lásson éjszakát.
Csongor
Megállj!
Fejedelem
Te por, kit lábam eltapod.
Csongor
Nem por, ha ember, olyan mint te vagy,
Vagy inkább ember és por, mint te vagy.
Fejedelem
Ne ölj időt, ha por vagy, szólj, mi kell?
Csongor
Csak egyre kérlek. Mert te messze bírsz,
S nagy birodalmad nem tud éjszakát,
Mondd meg nekem, hová kell tartanom,
Hogy Tündérhonban érjem üdlakot?
Fejedelem
Vagy úgy? kireppent a madár, az ész,
S a fészek puszta, szellők sípja lett.
Tündérhon, üdlak, oh igen, talán
Ha úgy mehetnék, mint a gondolat,
Vagy mint az égben repkedő sugár,
Egyik csillagtól másig, s ami van,
Mind meghódolna. - Menj, menj, jó fiu,
Tündérhon ott van, ahol én vagyok.
Jer, légy vitézem! Nem tetszik? De menj bár.
Ha feltalálod, meghódíttatom,
S rabságra fűzöm minden emberét. Magában.
Szegény fiú, kár érte, semmivé lesz,
S mi szép halála lenne harcaimban! El.
Csongor
Az megvető volt, ez még gőgös is,
Raboknak rabja! kincs és hatalom
Már nem segíthet. - Itt a tudomány
Jő távolaiba elmerűlt szemekkel.
Kinyílt előtte mint könyv, a világ,
S ő, mint ki könyv nélkűl is tudja már,
Olvassa folyvást, ami benne van,
Vagy inkább, amit gondol, s benne nincs.
De várjuk el, tán tudja üdlakot,
S tanácsa által boldoggá teszen.
Tudós
elmélkedve jő.
Erő az isten! úgy kell lennie,
Ész és erő, vagy inkább még erő:
Erő az ész is, mert uralkodik,
S mi az? természet, most felelj, ha tudsz,
Munkáit értem, nem tudom magát.
Erő, vagy isten? melyik szó erősebb?
Szavak, nevek, ti öltök minket el!
Ezerszer oszlatám már szűz elemre
Az össze-visszajárt természetet.
A képzelődés elfáradt agyamban,
S még istenem sincs. Nem tudom, mi az,
Vagy kit nevezzek annak. És ezért
Fáradtam annyit éjimen s naponnan,
Hogy azt mondhassam, semmit sem tudok! -
És mégis ezt a nemtudást nem adnám
Egész hadért, mely, hogy tud, azt hiszi.
Csongor
A bölcseségnek ez csodálatos,
Könnyű nemét választja. "Nem tudom,"
Ez minden, amit tud, s valóban,
Ez nem sok fejtörést kiván, s ezáltal
Egyszerre minden gáncs elől kitérünk.
Oh, ember, ember, önség áldozatja.
Tudós
S a lélek! - ami gondol, és akar,
Ohajt, és képzel, búsong, és örűl;
Ez a világok alkotója bennem,
S rontója annak, amit alkotott;
A lélek! ami emberré teszen,
Azt mondom annak, s még nem ösmerem.
Én én vagyok, s mi ez? nem tudhatom.
Oh, miért az észnek nincs fogó keze,
Vagy mért a lélek meg nem fogható?
Csongor
Rettentő ember, lelkét, istenét,
Elrázza, mint a terhes út porát;
S a szép világot bús éjjé teszi,
Csak hogy ne lássa, mint lesz semmivé!
Oh! Tündérhont ez nem mutat nekem.
Szúnyadj szerelmem, még nincs hajnalod.
Tudós
Az, ami van, lesz túl az életen!
Hinném, de késő; álmom elröpűlt.
De ím, egy ifju vár az úton ott,
Egy ember, olyan, mint anyám fia.
Talán tanulni vágyna? megkinálom,
Mert mily öröm találni hallgatót.
Csongorhoz.
Jó ifju, mit kivánsz megtudni, szólj!
A nap körűl hány kis világ forog,
Az üstökös hány, hány a bujdosó,
Kit ember ösmer, amióta él,
És írni tud - mind elszámlálhatom.
Hányféle fajból áll a földi nem
Bogártól emberig, s a szörnyekig,
Kiket csodáúl a tenger nevel;
Mi a villám, a szélvész, és eső,
Vagy a természet durva testei
Emberkéz által mint fajulnak el,
Élet s halálnak kétes eszközévé?
Mindent tudok már, mindent, - még egyet -
Csongor
Kevés, de minden, amit kérdezek:
Nézd, ifju lelkem Tündérhonba vágy,
Dúst és hatalmast kérdék, merre van,
És senki meg nem mondta, mondd te meg,
S nyisd fel tudásod kincstárát előttem.
Tudós
Költők világa, szép tündérvilág,
Mi kár, hogy álom, gyermeknek való!
Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb,
Menj, álmodd vissza, amit álmodál,
Mert a valóság csalt remény -
Csongor
Ne ronts el,
Ez egy kivánság éltet; nélküle
Pusztább az élet, mint egy puszta domb,
Melyen bogácsot kerget a vihar.
Tudós
S úgy van; de ott a tenger, halj bele,
Ha már meguntad, látni a napot,
Vagy élj, s mozogj, hogy életet ne únj. El.
Csongor
S ez minden, amiért az ember él?
Setét, üres, határtalan kebel,
Oh, a te magányod rémítő lehet!
S így útazóim útra nem vezetnek.
Egyik mint bálványt, hitvány port ölel,
A másik rommá tenné a világot,
Csak hogy fölötte ő lehessen úr.
S ez a legszörnyebb mindenek között:
Mint a halál jár élő lábakon,
És puszta sírt hord hő kebel helyett.
Oh, szerelem, gyújts utamra csillagot,
S te légy vezérem Tündérhon felé.
Kilép.
Balga
jő.
Jaj nekem!
Csongor
Ki jajgat itt!
Balga
Jaj! az ágon fennakadtam.
Csongor
S most mi hord itt?
Balga
Leszakadtam,
Mert a madzag gyenge volt.
Csongor
Hah! tehát ágról szakadt.
Szólj, ki vagy?
Balga
Hej! Csongor úrfi,
Kár, hogy engem még nem ösmersz,
Látod, én tudom, ki vagy.
Csongor
Meglehet.
Balga
De úgy van, úr vagy,
Én pedig szabó vagyok,
A sívány földnek szabója;
Én kivágom, és bevarrom.
Csongor
Foldozója vagy tehát?
Balga
Rá kalász ruhát adok.
Csongor
Csak latorkodol; ne hidd.
Balga
Nem biz én; de halld tovább.
Udvarodnál egy leány volt,
Böske néven, akit ösmersz;
Ezt én eljegyeztem immár,
S most egyszerre szárnya nőtt,
Mint az ájtatos közönség
A faképnél a papot,
Itt felejtett, itt hagyott.
Csongor
S a düh gatyamadzagával,
Hogy nyakon kötötted a bút,
Mind ezért volt?
Balga
Mind ezért.
Csongor
S a düh meztelen maradt.
Balga
Úgy, s a madzag elszakadt.
Csongor
félre.
Ostobának kedvez a sors,
Úgy beszélik, és való.
Útitársnak ezt veszem föl. -
Szólj, miért nem térsz ekédhez?
Balga
Jaj! ne búsíts! földem olyan,
Mint az árva tót deák.
Elfogadja a magot,
És terem, de nem gyümölcsöt,
Durva tüskét, rosz csalánt,
S háládatlan vad zabot.
A paraj s gyom benne oly nagy,
Mint bozótban parti nád:
Tátos róka hál alatta,
Mérges gyíkot fojtogat;
Sárkányfészken kan lidérc ül,
S ilyen-adtát kurjogat.
Szörnyüség csak látni is:
Borzas, mint az ördög anyja,
Kit hajánál fogva hurcol
Fergeteg -
Csongor
Hagyd, már eléggé
Látom, ellensége vagy.
Telkeden, ha orra buktál,
És nem szívesen hasaltál,
S rajtad táncolt volna bot.
Jobban immár nem gyülölnéd.
Balga
Úgy van, úgy van, azt cselekvém.
Csongor
S mert már vissza nem sohajtasz,
Szólj, hová vagy elmenendő?
Balga
Böske nyomdokát csapászom,
S felkötöm, ha megtalálom,
Ő, tudom, le nem szakad.
Csongor
Akkor hárman hullanátok.
Balga
Oh, a föld elég erős.
Csongor
Hogy neveznek?
Balga
Aki csúfol,
Annak Balga, másnak Árki
Tisztességes jó nevem.
Csongor
Balga, hallod, Böske híved
Ilma már, nem Böske többé;
S Tündérhonba költözött.
Balga
Vajjon úgy-e?
Csongor
Úgy vagyon.
Tündérhonban üdlakot,
Merre van, tán tudhatod.
Balga
Hogyne! megvan sok mesében,
Tán az álmoskönyvben is.
De hogy ő is, Böske - Ilma,
Hogy tündérré változott!
Varjuvá tán? meglehet,
De tündérré? nem lehet.
Csongor
Balga jer, szolgálj nekem.
Balga
Oh, örömmel, száz örömmel.
Csongor
Menjünk Tündérhon felé.
A szép Tünde ott világol.
Balga
Ott világol -
Csongor
Elmerültél
Mit csodálsz!
Balga
Itt a homokban -
Csongor
Mit?
Balga
Szamárfület találtam,
És tehéncsapást; ha ez nem
Böske lába, vesszek el.
Csongor
Oh, öröm, s ez Tünde lába,
Mert kié is lenne ilyen?
A szemérem ajtajánál,
Mely a szépség arcain hál,
A szerelm ily lábakon jár,
Csendesen, hogy fel ne verje
S nyúgodalmát édesítse;
Az öröm busúlt szivekbe
Ilyen lábakon suhan be,
S alszik a gond, mint a gyermek,
Mely sirásban fáradott meg,
Föl nem ébred, meg nem hallja,
Hogy vendég jön, és megyen!
Balga
Medve cammog a hegyen,
S annak ilyen lába van;
Ilyen lábon csúsz az ólnál,
Nád sövényű juhakolnál;
S míg ez mindent összemász,
Alszik a boros juhász,
Úgy megalszik, szinte nyeg,
A szakállos köpönyeg
(Bunda máskép), mely alatta
A szugolyban hentereg,
S föl nem ébred, meg nem hallja,
Hogy zsivány jön, és megyen.
Csongor
Oh, ez a láb, szív lehetne,
Oly parányi, oly csinos.
Balga
Oh, ez a láb láb lehetne,
Csak ne volna oly temérdek.
Csongor
Tünde! Tünde! erre jártál.
Balga
Halld uram, mint szolga, illik,
Hogy megértsem, mit beszélsz.
Tünde, mondod?
Csongor
Fény leánya.
Balga
Az tán villámlás lehet.
Csongor
Csillag.
Balga
Göncöl hintajában
A kerékagy.
Csongor
A teremtés
Nála nélkül sírhalom.
Balga
Holt tetem; de mondd, mi ez,
Amit itt pajzsodra vágsz?
Csongor
Lábnyomának másolatja.
Balga
S Tünde lába volna ez?
Csongor
Úgy imádd, hogy üdvözűlj.
Balga
Megcsalódol, kéznyom az,
Böske tán orrára bukkant,
S lába itt, a kéz amott
A homokban jelt hagyott.
Csongor
Balga, mit mondasz, mi láb ez?
Balga
Böske, hogy pofon csapott,
Rajtam oly nyomot hagyott.
Csongor
Oh, a kéz is undok ehhez,
S a legszebb láb medvetalp.
Én ezt pajzsomon viszem,
S nem lesz álmom, nem nyugalmam,
Mig valóját nem nyerem.
Balga
Én is Böske lábnyomát
E darab deszkán viszem,
Eddig ajtó, most paizs,
Haj, de láb ám még ez is;
Kár, hogy rá nem fér egészen!
Majd csak hozzágondolom,
Ami még hibázni fog.
Csongor
indulva.
Jősz-e már?
Balga
Megyek futok.
De hová?
Csongor
Fel Tündérhonba.
Balga
Ah, a láb is elkopik,
Míg elér oly messzire.
Csongor
Üdlakon kell megpihennünk.
Balga
Addig megpenészedünk.
Csongor
Oh, kivánság, légy viharrá,
Vígy, ragadj el engemet.
Balga
Rosz szekér az, bakja nincsen,
Balga nem talál ülést.
Csongor
megáll.
Mely üvöltés, mely kiáltás!
Hallod a zajt?
Balga
A siketség
Hallaná, bár föld alatt,
Mint elásott kincs nyugodnék.
Csongor
Nézd, mi baj, menj.
Balga
Oh, uram,
Három árva ördög ordít
Egymást marva, öldökölve.
Csongor
Szörnyü harc.
Balga
Szint' annyi karc.
Csongor
Arcok egy nagy karcolat.
Balga
Hátok egy nagy daganat.
Csongor
Új körömnek, új ökölnek
Rajtok már hely sem maradt.
Balga
Oh, az ördög is, ha árva,
Mily bolondúl vész, szegény
Csongor
Szólj, vagy ints, hogy jőjenek.
Balga
Értenék csak nyelvökön -
Csongor
Tudsz-e sógorúl?
Balga
Nem én.
Csongor
Hát a medvebátya nyelvén?
Balga
Ami a gyertyát eloltja?
Csongor
Úgy.
Balga
Miből a fergeteg lesz?
Csongor
Úgy no!
Balga
Nem tudok biz én.
Csongor
Kár! talán megértenének.
Balga
Földi, hej! vagy földalatti!
Erre, erre.
Csongor
Úgy látszik, megértenek.
A manók marakodva jőnek.
Kurrah
Én a bocskort -
Berreh
Én az ostort -
Duzzog
A palástot nem bocsátom.
Berreh
Nem hagyom.
Duzzog
Nem engedem.
Kurrah
Oh, te pacsmag.
Berreh
Oh, te poszméh.
Duzzog
Vén libuc, te bélevő.
Berreh
Hallod? üsd, míg benne tart.
Duzzog
Bélevő te, megharaplak.
Balga
Álljatok meg.
Mind
Megmarunk.
Balga
Azt ne tennétek talán.
Jertek errébb, ott uram,
Egy tanúlt, bölcs, ékes ifju,
Majd igazságot teszen.
Duzzog
Vagy gazságot.
Balga
Oh, te féreg.
Berreh
Üsd.
Kurrah
Jerünk, ez jót akar.
Duzzog
Kurrah, hátha megvakar,
Azt gondolja, hogy keszeg vagy;
S mint a tót, ha elszalajt,
Majd kiáltja: "Nem vakarlak,
Jöszte vissza! keszegem."
Kurrah
üti Duzzogot.
Gömböc, puff!
Csongor
Megálljatok,
Mely viszály van köztetek?
Duzzog
Szólj, te szürke, szólj, te ráró.
Kurrah
Béka, csitt! vagy hasba rúglak. -
Halld meg, és itélj felőlünk:
Árva gyermekek vagyunk,
Bocskor, ostor, és palást
Örökünk, s egy birtokunk.
Csongor
Az csekélység. A palást,
Mint a ház az osztozóknál,
A kisebbé.
Mind
Nem, nem, úgy nem.
Csongor
És miért nem?
Kurrah
Halld tovább.
Duzzogot hátba üti.
Bújj ki Duzzog a palástból -
Ostor a szó, mely megindít -
Balga
Az való, hogy jól megindít.
Kurrah
Bocskor a ló, mely viszen -
Balga
Kár, hogy csak gyalog viszen.
Csongor
Balga, csenddel.
Kurrah
A palást rejt.
Csongor
És mi ebből a haszon?
Kurrah
Aki így felöltözik,
Senkitől sem láttatik.
Megvagdalja bocskorát,
Lép, mint egy bérc, akkorát,
S hol kivánja, ott terem.
Csongor
S látnom ezt nem engeded?
Kurrah
Hogy ne? Adjátok reám.
Berreh
Itt az ostor.
Duzzog
Megragadlak.
Belekapaszkodik.
Kurrah
a dombra áll.
Látsz-e most?
Csongor
A dombon állsz.
Kurrah
beburkozik.
Látsz-e mégis?
Csongor
Nem, de hallak.
Kurrah
Deh, te bocskor, deh, te szíj.
Így la! ott nálad legyek.
Csongor
S itt vagy?
Kurrah
kiburkozik a palástból.
Nézz meg.
Csongor
Itt valóban. -
Most tudom már, osztozástok
Mért bajos, sőt majd lehetlen,
Mert egyenként bírni káros,
Aminek csak hárma jó.
Kurrah
Úgy van.
Berreh
Úgy van.
Balga
üti Duzzogot.
Mondd, hogy úgy van.
Duzzog
Úgy van, hogy te medve vagy.
Csongor
Három domb van napkeletre,
Távol innen, egyiránt.
A szem eltéved közöttük,
Oly egyenlők.
Kurrah
Úgy van.
Berreh
Úgy van.
Csongor
Halljatok szót. Háromé
E jószágtok nem lehetvén,
Egyre kell majd jutnia;
Rakjátok le hát előmbe,
Fussatok föl a hegyekre,
S aki elsőbb ér ide,
Mind a hármat az vigye.
Kurrah
Oh, mi bölcsen.
Berreh
Oh, mi szépen.
Kurrah
Itt az ostor.
Berreh
Itt a bocskor.
Duzzog
A palástot nem hagyom.
Kurrah
elveszi Duzzogtól a palástot.
Összetéplek, rossz kölyök. -
Jól vigyázz hát, aki első,
A jószágot az viendő.
Csongor
Úgy legyen.
Berreh
Hop, hegyre hát! El.
Kurrah
Hop, hop, hop a hegyre hop! El.
Duzzog
Ott szakadj meg, tök kolop,
Addig itt ez jól meglop. El.
Balga
Nem nehéz lesz eltalálnom,
Csongor úrfi, min tünődöl?
Csongor
Mondd el.
Balga
Nemde így itélsz:
Árva jószág, úgyis elvesz,
Hogy ne vesszen, én viszem.
Csongor
Volna kedvem azt mivelni.
Balga
Szánd meg őket, tedd meg azt.
Csongor
Oh, egyébként itt veszek;
Mert az út oly végtelen,
Hogy csak a gyors gondolat
Képes azt bejárni. - Balga,
Nézd, mint szélvész, úgy erednek,
Nyomban e helyen teremnek.
Balga, tartsd meg őket itt,
Én majd érted eljövendek.
Elviszi a manók jószágait.
Balga
Balga, tartsd meg őket itt!
A parancs jól hangzanék,
Csak ne volna benne Balga.
Jaj nekem, jaj szemeimnek,
Itt rohannak, itt ügetnek,
Mit csináljak, merre fussak?
Amint fut, elesik, a manók mind a hárman általesnek rajta
Kurrah
Jaj fejem!
Berreh
Jaj tomporom!
Duzzog
Oh, palástom, - jaj nekem.
Vesszen el vén lelketek,
Most koldússá tettetek.
Kurrah
Elszökött a tolvaj!
Berreh
Elment.
Elrabolta mindenünket.
Duzzog
Úgy-e mondtam, s nem hivétek?
Most bámultok, mint a tök,
Mely még éretlen korában
Felmászott a szilvafára,
S vén otromba nagy kobakja
Érni kezdvén nyári napra,
Bámúl, hogy le nem jöhet.
Kurrah
Duzzog, hallod, ahelyett,
Hogy gorombán csúfolódol,
Mondd el a bűszavakat,
Ami rád maradt apánktól,
És szállítsd le tolvajunkat.
Berreh
Tedd meg, tedd meg, az neked van
Adva gazdag örökűl.
Duzzog
Volna kedvem meg nem tenni.
Kurrah és Berreh
Volna kedved meggebedni?
Duzzog
Megteszem már, megteszem,
Csak ne fojtogassatok.
Szállj le, tolvaj, a palásttal,
Bocskorommal, ostorommal;
Bokron, árkon és hegyen,
Szörnyű hullatod legyen;
Csipkebokron fennakadj,
Árkon, vizen elmaradj,
Szállj le, szállj le, és ne fuss,
Ördögök körmébe juss.
Berreh
Jertek, ezt most összetépjük.
Kurrah
Meggyötörjük. - Csalfa szolga,
Hátadon szíjat hasítunk,
És eb-bőr lesz bocskorunk.
Duzzog
Körmöm éhezik beléd.
Balga
Mit csináljak, mit hazudjak?
Kurrah
Aki tolvaj szolga vagy,
Szólj, hová ment szép urad,
A gazember, szólj, hová ment?
Balga
Halljátok, ne bántsatok,
Még nem ettem ördögöt, de
Most eszem, ha bántotok.
Berreh
Hah, minő száj.
Duzzog
Hah, minő fog.
Kurrah
Szólj, beszéld el, merre indult?
Szólj, te ferde rosz kerék, szólj.
Balga
Furcsa dolgokat kivántok,
Akit a ló elragad,
Avval nem lehet beszélni.
Megy, mert a ló elviszi,
S ott pihen, hol leteszi.
Kurrah
Szólj, mi történt?
Balga
Hadd pihenjek.
Duzzog
Hogy hazudhass.
Berreh
Szólj.
Duzzog
Beszélj.
Balga
Akit itt szemléltetek,
Lelni kezdte a hideg.
Láttam, hogy nagyon beteg,
A palástot rávetettem,
S gondoljátok el, mi történt?
Kurrah
Vaj! mi?
Berreh
Szólj, mi?
Balga
Elveszett.
Mint a délibáb a síkon.
Aztán nem tudom, mi történt.
Kurrah
A palást őt eltakarta.
Berreh
Hát az ostor?
Duzzog
Hát a bocskor?
Balga
Úgy bizony, s hát menni kezdett,
S a bocskorban megbotolván,
Az szilaj volt, elragadta.
Kurrah
Hallod ember, ez hazugság,
Olyan vastag, mint fejed.
Szólj, vezess el, merre ment.
Vagy ne élj meg, addig űzünk,
Míg egészen elkopandol,
Mint a koldús bocskora.
Balga
Én tudnám, merre ment.
Berreh
Szólj, ha jót akarsz.
Balga
Mit ér az?
Rajtam általestetek, s most
Sánta, béna, rongy vagyok.
Mennék, s járnom nem lehet,
Lábam eltört, nem vihet.
Kurrah
Elviszünk, csak jer velünk.
Égre fordult két kerékkel
Áll egy kordély útfelen - -
Balga
Ah, az én szegény kocsim.
Kurrah
Abba ülj, mi elviszünk;
Csak mutasd meg, hol lakik.
Balga
Úgy segéljen két kerék!
Megteszem, ha - jaj bokám, -
Itt ez úton jobbra húztok. Félre.
A nagyobb úr én vagyok.
Csongor úrfi rosz lovon ment,
Három lóval én kocsin.
Mind el.
| ←Első felvonás | Csongor és Tünde Második felvonás | Harmadik felvonás→ |