Csodálom az ollyan szivet

A Wikiforrásból
← Árok, árok, be mély árokNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Csodálom az ollyan szivet
Virágzik a kökényfa →

Csodálom az ollyan szivet,
Mellyik szeret hármat, négyet.
Lám én csak egyet szeretek,
Mégis mennyit nem szenvedek.

Addig a mig nem szerettem,
Játsztam, tréfáltam, nevettem,
Jól aludtam, jól ébredtem,
Boldog volt egész életem.

Fáj a szivem, lelkem, testem;
Ifjuságom gyászszal festem,
Igy még soha meg nem estem,
Csak most érzem, mit kerestem.