Csöndes vers

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csöndes vers
szerző: Somlyó Zoltán

Én nem tudom: már nem oly messzi nézek,
mint azelőtt... S csak körbe kopogok...
Nem izgulok szenzációs hirekre,
nem érdekel, hogy a világ forog...

Ebéd után félbarna kapucíner,
azt is ízetlen szörpölöm, hamar.
S már az sem fontos, hogy préselt és pöttyös
legyen melléje a Kuba-szivar...

Nem bőszit fel, ha nincs lakbérre pénzem,
s hogy nem fizetik arannyal dalom.
Utálatosan csöndes lettem. Rosszul
járna velem most egy forradalom.

Megállt egy ember: aki egykor voltam...
Távolodik... s a semmiségbe vész...
Magamba hulltam vissza, mint a bicska,
mit bekattantott egy nagy, durva kéz...