Catullus dala menyasszonyához
| Catullus dala menyasszonyához szerző: Ábrányi Emil |
A csattogó réz s pergő dob zenéje
Ünnepre inti Róma tömegét!...
Tombol a raj... s hogy utjokat behintse,
Egy pálmaerdőt tépett szerteszét.
Ó mennyi pompa e királyi nászban!
A hiuság hogy csillog, hogy ragyog!
Mindenki bámul, irigyel... csak én nem!
Mert én Cézárnál boldogabb vagyok!
Mit irigyeljek bíboros palástján?
Szebb bíbor az, mely arcodon remeg!
S halmozza föl bár diadémját, nincs ott
Szebb brilliánt, mint a te két szemed!
Csókot sem válthat szabadon, nyomában
Oly sok cseléd les!... Ó unott világ!
Míg méz-sovár ajkamnak a te ajkad
Kényére áll, mint méhnek a virág!
Mit kapnak ők? Kifestett, cifra bókot,
Melyben az érzés sorvadtan vesz el!
Minket megbókol a szerelmes gerle,
S szabadban égő rózsa üdvezel!...
Ki gazdagabb kettőnk közt? Nála sokkal
Dúsabb vagyok!... Mert meg nem veszi, ládd,
Roppant országa minden aranyával
Omló hajadnak egy szál aranyát!
Mit irigyeljek tőle?... E tolongó
Fényesre fent kopár hadat talán?
Lelkek lobognak körülöttem... s népek
Fognak hevűlni lantomnak dalán!
A költő kobza lenni fog, mikor már
A koronát rég rozsda ette meg!
Ajándékképen birodalmat ád ő,
Én neked adtam forró szívemet!
E mások hátán épült nagy szerencse,
E betanult boldogság ah! mit ér!
Oly kínos az, ha kettő lakomát űl,
Míg millió éhes száj enni kér!
Üdvöz légy Cézár!... Árnyas rejtekemből
Nehéz utadra rózsát hintek én,
S halld, mit kivánok: - bár te is lehetnél
Egy percre - mint én - boldog és szegény!