Cartes postales
szerző: Radnóti Miklós
Chartresból Páris felé
A vonaton a lámpa haldokolt,
a lengő ablakokra néha rátapadt a hold,
szemközt katona ült, szivén egy szőke lány
világitott. A lány mosolygott, könnyü álma volt.
Versailles
Felforr a tó és tükre pattan,
kövér halakból dől az ikra,
karcsu lányok nézik mozdulatlan,
arany csöppek hullnak lábaikra.
Jardin du Luxembourg
A gyermekek turkáló ujjain
még vígan perg a friss homok,
de hívogatják őket már kötéseik
mögül a tűkkel dolgos asszonyok.
Quai de Montebello
Kislány futott el épen,
almát tartott kezében.
Piros, nagy alma volt,
a kislány ráhajolt.
Lehellet még az égen,
olyan halvány a hold.
Place de la Notre-Dame
Dobd el a rémes ujságot, vidám
fehér felhőt lenget a Notre-Dame;
ne gondolj másra, ül le, nézelődj,
figyelj! mert holnap úgyis nélküled
bomlik a tér fölött a szürkület.