Bevont evezőkkel
Két csepergő evezőm letéve
lassu könnyeket hullat a mélybe.
Nincs, mi sujtna! Nincs, mi felviditna!
Fájdalmatlan kábulat borít ma!
Odalenn – a fénytől messze hulltak –
szebb óráim álmodják a multat.
És a kék mélységből szól a tegnap:
húgaim még fenn hányan maradtak?