Beteg a szeretőm, ágyban fekszik
Beteg a szeretőm, ágyban fekszik,
Szép karton dunnával takaródzik.
Kelj fel, édes rózsám, átölellek,
S két gyönge karommal fölemellek.
Nem kelhetek én fel, beteg vagyok,
Hogy nem szerethetlek, majd meghalok;
Szivemet a bánat elbágyasztja,
Két piros orczámat elhervasztja.
Hogy tudtál te, rózsám, ide jönni?
Árkot kelle néked átugorni.
Vagy kezed, vagy lábad ki fog törni,
Ki fog akkor rajtad szánakozni?