Belülről

Belülről
szerző: Sárközi György

Nyugat, 1919. 11. szám

Hiába borul az éj, a fátyolos özvegy, fölémbe,
Bennem ezer lidérc él s örök a világosság.

A sötét templomok hiába roskadnak össze,
Bennem az orgonák zúgása még egyre fénylik,

S ha elszáradnak az erdők végig a világon,
Akkor is körülleng engem illatuk édessége.

Mert nékem több föld s több táj az ismerősöm,
Mint mennyit gőzösökkel beutazhat az ember,

A világok bennem több szabállyal forognak,
Mint ahogy a tornyok nagy távcsövei előtt, az űrben.

Énbennem él s fészkel az Ismeretlen
S ragyogó szárnyaival lelkem csapkodja szünetlen,

Énbennem robajjal zuhog a Vágyak vízesése
S a Képzelet tűzvésze soha ki nem alszik.