Bűvös, szép őszi ég vagy

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bűvös, szép őszi ég vagy
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Ady Endre

Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad,
s ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimon
maró emlékezetét keserű iszapjának.

Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
széttépte azt az Asszony vad karma, éhes foga,
ó, ne keresd a szívem, az állatok megették.

Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,
most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott,
meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.

Lelkek kemény korbácsa, ó, Szépség, Te akarod.
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
a rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.