Bánat (Szép Ernő)

Bánat
szerző: Szép Ernő

A tunyaság ravatalán
Felülök, mint a tetszhalottak,
Lehetne még élni talán,
Szívemben kínok furakodnak.

Nagy messze játszik a cigány,
Hí a vadászat fájó kürtje,
Kéklő szőllőkből int vidám
Szép napoknak sok sűrű fürtje.

Ragyognak boldog pázsitok,
Hol piros csókok nyilladoznak,
Vár szeretőm, kit áhitok -
Majd sohanapján hazahozlak.

Álmos vagyok, gyáva, szegény,
Kinek se szándoka, se terve,
Istenem, hol járhatok én,
Szép életem hol folyhat, merre?

Nehéz pilláim lecsukom
Akár az elcsüggedt hazátlan,
Ki végtelen országúton
Leül a néma havazásban,

S aléltan tűri a havat:
Födje halálos hermelinnel,
Míg messzi víg szánkó szalad
És mindig gyöngébben csilingel.