Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 9
| ← Bácsmegyei Marosihoz | Bácsmegyeinek öszveszedett levelei szerző: Kazinczy Ferenc Bácsmegyei Marosihoz | Bácsmegyei Marosihoz → |
Fogadd el köszönetemet baráti leveledért. Az neked melegen ömlött szivedből. Tanácsodat követni fogom. Okaid, melyekkel engemet a Szentpéteri kérésének teljesítésére buzdítasz, megegyeznek ön gondolkozásommal.
Harmad napja, hogy megérkezém. Az országbiró szokott kegyével fogada, s nagy megelégedést bizonyíta reám bizott dolgainak végre hajtásával, s a kőszegi tábla egyik székével, mely most kiürült, kinála meg. Kegyét azon hálás tisztelettel vettem, melyet egy valóban nagy ember érdemel; de nem fogadtam el az ajánlást. Soha nem kaptam a hivatalok csillogásán, most pedig szolgálni teljesen alkalmatlan vagyok. — Egyéb időmet a látogatások fogták el. Kifáradva a görbedezésbe, alkonytájban kimentem a szőlők alá, hogy az első tavaszi szép napnak estét kényemre tölthessem. Ismered a kilátást: Budának egy része a Margitsziget szép lombú fáival, s az a messze terjedő gyönyörű lapály a kékellő szent-endrei s nógrádi hegyektől addig, hol a ráczkevi torony a vizek közül kinyúl, s Veszprém felé a hanyatló nap, krókusszínű királyi palástjában.
Elrészegülve e minden leírást felülhaladó scéna nézésében, kisírt szemekkel sok ideig hanyatt fekvém a gyönge füvön, midőn véletlenül közel hozzám valamely mozdulást sejtettem meg. Fölrezzenve tekinték a mozdulat felé, s képzeld, oh képzeld, mit láttam! — a Nincsi kisded agarát! Ezt látni, elgondolni, hogy maga sem lehet messze, fölugrani és menni — egy vala. Szívem dübögve vert. Magam is szégyenlem, hogy ily gyönge vagyok. Nincs ember, a kinek szemébe nézni ne merjek, s ime reszketve futok egy lyány előtt. De ha bátortalanságom okát tekintem, érzem, hogy az nem félénkség; bízvást léphetek én őneki elébe, hanem kímélés; ez pedig oly istenség, melynek minden készen áldozik, ha érző szív ver mellyében. — Bár végét érhetném hamar! Nincsen rév hol menedéket leljek; hosszú fáradságos út nyúl el előttem, s legdühödtebb kísérők vevének körül, kik a legfenébb gyötrelmekkel fognak határig korbácsolni.