Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 54
Tanácsod ingerlené fájdalmamat s elkeseríthetne ellened, ha nem látnám, hogy azt a legszívesebb szánakozás, a leghűbb barátság sugallotta. Megengedj, hogy el nem fogadhatom. Annak kívánása, hogy engemet szerencsésnek láthass, tégedet igazságtalanná teve.
Teréz engem szeret, mondod: s én az ő birtokában boldog leendek. Úgy van, kedves barátom! ő irántam érez, s én Nincsin kívül nem találtam senkit, a kit szerethetnék, a ki hajlandóságomat inkább érdemlené. Characterben ő még felülhaladja Nincsit; de épen e két tekintet elég ok arra, hogy birtoka után ne vágyjak. A ki annyi érdemmel bír, mint Teréz, osztatlan szívet kívánhat. Mely hasonlatlan volna a mi egyességünk! Ő nekem a maga teljes gazdag szívét, ifjúságot s a szépségnek minden kecseit hozná; de hát én? nem semmit azon bizonytalan reménynél, hogy tiszteletem, szíves forró tiszteletem, idővel talán szeretetté fogna válhatni. Elhallgatom a mit beteg állapotom mondhatna; értsd meg, s vedd a mondottakhoz, hogy nekem alig van egy csöndes pillantatom, idegeim a rettenetes szenvedések által meg vannak rontva, s kedvetlenségem igen is gyakran föl nem derülhető komorsággá sülyedez. Oda van az egykori szelídségem, s annak helyébe most hajthatatlan fejesség, makacsság lépett. S ha mind ez nem volna is, előttem a képe mi voltam egykor, s most szerencsétlen vagyok. Ha ezekre azt mondanád, hogy Teréz engemet ismer, hogy tudja milyen vagyok; ezt kérdeném tőled: Ha látnád, hogy a gyermek késhez nyúl, elégnek tartanád e megszóllítani? vagy elkapnád előle akármint fityogna? S elménk mikor hasonlít inkább a gyermeki korhoz, mint midőn szeretünk?
Hagyd el tanácsaidat, kedves! Elmult az idő, melyben nekem szabad volt reménylenem, hogy egy szeretetre méltó leány birtoka szerencséssé tehet engem és őtet az enyém. Egy zivatar korán felhozá reám az őszt. Hagyj engem! Én már fonnyadok. A ki engem élni s szenvedni hagya, meghallgatá kiáltásomat. Intésére előállott a halál, s kijegyzett azoknak jegyekkel, kik közel vannak a megszabaduláshoz, s arczomról letörlé az egészség és ifjúság színét.