Ugrás a tartalomhoz

Az esthajnalhoz (Kazinczy Ferenc)

A Wikiforrásból
Az esthajnalhoz
szerző: Kazinczy Ferenc

Azon örülsz é, hogy szememet megint
Elázva látod! Vagy gonoszúl talán
      Bánatra vonsz ismét! Hihetetlen,
          Látom hová csalogat világod.

Ím sírva térek fényed elől oda,
Hol csendes árnyak' lengedezésiben
      Sírhalmaim halvány virágok'
          Illatozási közt feküsznek.

Ah nemsokára harmatos hantomon
Fog majd ragyogni szánakodó szemed!
      Majd feltalálom egyykor én is
          Hasztalanúl keresett nyugalmam'!

Szerelme kínjait fülemilébe költ
Lelkem reményfám' bánatos ágain.
      Énekli majd, míg a' királyi
          Reggel előtt szaladásnak indulsz.