Az epreskert alja fel van nyesve
Az epreskert alja fel van nyesve;
Oda jár a rózsám minden estve,
Sétálgat magába, mint egy páva,
Mosolyog a szája szép leányra.
Én az olly legényt tartom hunczutnak,
A ki szeretőjét mondja másnak;
Szeretek én egyet, tudom én azt,
De még a földnek sem mondom én azt.