Az első dal (Ady Endre)
szerző: Ady Endre
Az első dalt nekem kell írni,
Utánam zenghet bárki más,
Tőlem lassanként elmaradnak
Az ifjuság s a versirás.
Az első dalt nekem kell írni:
Megírom. Bús lesz, savanyú,
Piszkálhatják, fújhatják immár,
Nem lobban lángra a hamu.
Valamikor, valamikor még
Nem voltam íly bús pária,
Dalt hallott tőlem reggel, délben,
Hajnalban, este Thália.
Bizsergő vérrel, ifju vággyal
Daloltam egykor. Vége már...
Hejh, primadonnák, karleányok,
Csak egyszer volnék még szamár!
Hejh, mert szamárnak jó volt lenni,
Lángolni balgán, mint gyerek.
Zengni arról, mit learattak
Kardos vagy pénzes emberek
S hinni a festékes doboznak
És szívnek, amely kész bazár,
Hejh, primadonnák, karleányok,
Csak egyszer volnék még szamár...
A dalnak, hitnek vége immár,
Lettem bús és fád pária,
Nekem ugyan ragyoghatsz váltig,
Festékes, koldus Thália!...
Az első dalt meg kellett írnom,
Megírtam: bús és savanyú,
Piszkálhatjuk, fújhatják immár,
Nem lobban lángra a hamu.