Az eladó múzsa
Óh, lesz-e, paloták barátja, szeretett
Múzsám, ha Január szeleit szerteküldi,
unt téli esteken a tűz mellé leülni
helyed, hol majd fagyos lábad melengeted?
Megkékült vállaid fel tudnak-é hevülni
az éji sugaron, mely festi üveged?
ha, szomju ajakad apadva, mint zsebed,
vak vágyad azur ág aranyát sírva gyüjti?
Ah, már hitetlenül kell dallanod unott
napi kenyeredért hitvány Te Deum-od,
tömjént lóbálni, mint bús ministránsgyereknek,
vagy titkos könnyeken edzett mosolyodat
éhes bohóc gyanánt kelletni, s lelohadt
kedvéből uj kacajt csikarni a tömegnek.