Az az igaz székely leány
Az az igaz székely leány,
A ki szeretni tud tisztán;
Székely vagyok én magam is,
Székely az én galambom is.
Szeressük mü híven egymást,
S igy is érjük az aratást;
Kalákába[1] is elmegyünk,
Pásztát[2] is majd együtt viszünk.
Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakjunk csinos asztagot[3];
A nagy asztag s a szép leány,
Segít hazán, és a pártán.
Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakjunk csinos asztagot;
A nagy asztag, s a jó vitéz
A hadban is sokat tetéz.
Kévét kötünk még vastagot,
Hogy rakhassunk nagy asztagot;
A nagy asztag, sok magot ád;
S házositsa aratóját.
Kalangyát[4], is együtt rakunk
Haza is együtt ballagunk;
A koszorút megöntözzük,
Estve mikor haza érünk.
Vigan eszünk és mulatunk,
Eltávozunk, ha tánczoltunk;
De a szívünk együtt marad
S őszszel teszünk lakodalmat.
- ↑ Kaláka ingyen dolog, s többnyire mulatságos tánczvigalmakkal köttetik egybe, ― és igaz magyar szó nem oláh, mint állittatik.
- ↑ Pászta rend az aratásban, vagy kaszálásban is.
- ↑ Asztag kazal, a szabad ég alá úgy összerakják a székelyek, hogy az eső be nem hathat.
- ↑ Kalangya e szó 26. kévéből összegyüjtött, és keresztbe összerakott keresztet fejez ki a székelyeknél.