Az avatatlan

Az avatatlan
szerző: Kazinczy Ferenc

^[1]

Ámbár lelkemet Isis és Osiris
Elysjumba kapá, nem állhatám meg,
Hogy nagyot ne kaczagjak, a midőn egy
Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid
Tornáczodba vonának, ezt kiáltá:
„S jaj, mint bíg az imilyen! Andri, hallod
Mint megbíg? Uczu, kezdd el: Hol lakik Kend...!”

Jegyzet[szerkesztés]

↑ A szerkesztő, Balassi József megjegyzése:
„Czélzás Mozartnak Bájsípjára, s egy, végre harmincz év után avúlni kezdő, hegyaljai Gassenhauerre, melyet az aesthetica historiájára nézve itten feljegyzünk: Hol lakik kend, húgomasszony? – Keresztúrba. – Ki lánya kend, húgomasszony, Keresztúrba? – A bíróé vagyok én, – S piros csizmát hordok én, Keresztúrba! – Talán nem ismer kend? Hiszem velem h... kend, Keresztúrba. Nem rosszabb duetto, mint soka azoknak, melyeket fortepianóink mellett s az operákban hallunk. A classicusokkal nem ismeretes olvasó vesse össze Catullnak 53-dik epigrammját:

        Risi nescio quem modo in corona,
        Qui, cum mirifice Vatiniana,
        Meus crimina Calvus explicasset,
        Admirans, alt haec, manusque tollens:
        Di magni, salaputium disertum!"

[1] A szerkesztő, Balassi József megjegyzése:
„Czélzás Mozartnak Bájsípjára, s egy, végre harmincz év után avúlni kezdő, hegyaljai Gassenhauerre, melyet az aesthetica historiájára nézve itten feljegyzünk: Hol lakik kend, húgomasszony? – Keresztúrba. – Ki lánya kend, húgomasszony, Keresztúrba? – A bíróé vagyok én, – S piros csizmát hordok én, Keresztúrba! – Talán nem ismer kend? Hiszem velem h... kend, Keresztúrba. Nem rosszabb duetto, mint soka azoknak, melyeket fortepianóink mellett s az operákban hallunk. A classicusokkal nem ismeretes olvasó vesse össze Catullnak 53-dik epigrammját:

Risi nescio quem modo in corona,
Qui, cum mirifice Vatiniana,
Meus crimina Calvus explicasset,
Admirans, alt haec, manusque tollens:
Di magni, salaputium disertum!"

[1]