Az alsószoknya alkonya
szerző: Ady Endre
Párizsból az a hír érkezik, hogy a női toalett egy becses és kedves darabját, az alsószoknyát, a divat száműzni fogja.
Ami még nemrég dalra hangolt,
Dalra nem ihlet már soha,
Illúzióbontóan eljött
Az alsószoknya alkonya;
Suhogásán nem fog dobogni
Hevülő szivünk, fájdalom!
─ Most írom az alsószoknyáról
Utolsó, búcsuzó dalom.
Bár nem sokat láttunk belőle,
Elég volt egy keskeny szegély,
Hogy a fejét már elveszítse
Egy-egy tüzes vérü legény.
Utána sokszor elbolyongott
Egy kilométert is. Csodás,
Hogy elbüvölt néha bennünket
Az alsószoknya-suhogás.
Óh! mit vétett az alsószoknya,
Hogy eldobják kegyetlenül,
Száműznek már minden magasztost,
Amin az ifju-szív hevül?
Nem volt talán nemes hatása?
Vagy így kivánja a morál?...
─ Mennyi kínos, nyugtalan kérdés,
Azt sem tudom, fejem hol áll...
Az alsószoknya suhogása,
Miként egy szép dal, elrepül,
Az alsószoknya suhogásán
Ifjú-szív többé nem hevül;
Ami még nemrég dalra hangolt,
Dalra nem ihlet már soha...
A poézis vesztét jelenti
Az alsószoknya alkonya.