Az alföldnek sík mezején
Az alföldnek sík mezején,
0tt terem a magyar legény,
Barna leány fonta, varrta
Gyolcs ing, gatya lobog rajta.
Perge kalap nyomja fejét,
Hetyke suba válla hegyét;
Ha felpattan a lovára,
El — kinyargal a tanyára.
Nem vagyok én kósza betyár,
Ki csárdákon szerencsét vár;
Csak ugy járok a tanyára,
Házasodom nem sokára.
Kecskeméti határ felül,
Csillag ragyog éjfél körül,
Ott hol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok.
Tisza mentén, Tisza partján,
Ott terem a magyar leány.
Darázs-karcsu a dereka,
Csókra csaló az ajaka.
Oda megyek, ott ragadok,
Szerelem madara vagyok;
Még ma szólok az anyámnak,
S neki váltok Csongorádnak.