Az Uraknak Ura

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az Uraknak Ura
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 23. szám

Már-már lelkem csuf bünök veszték
S jöttek békés-esték:
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura

Lemenő, szép nap volt az arca
S könyörület rajta
Az élet be sok ujat hozott
S Isten nem változott.

Falusi, nádas iskolában
Már ilyennek láttam
Ki rossz helyett jó és új szivet
Adhat mindenkinek.

Hajunknak egy ősz, hulló szála
Följegyzett bu nála
S ha bünös lény tőle elköszön,
Ő vár, mig visszajön.

Nem rója meg sok vétkeinket,
Mert ő szeret minket
S poklok felé visz bár az utunk,
Ő int s visszafutunk.

Bennünk él s be jó hinni benne
Ez ős szerelembe,
Ő még a temetőn is virit,
Ő a gyermeki hit.

Fölemelt és vérem lemosta,
Szivem visszahozta
Sebeimre áldóan szedett
Balzsamos füveket.

Édes-ernyedten várok várva
Most már a halálra.
Szemem: övé volt, kezem: keze,
Mindent ő végezte.

Háboruba el ő bocsátott
S bünökből kihántott,
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura.