Az Eddig ámene

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az Eddig ámene
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 6. szám

Az Eddig így szól: "ámen,
Én vagyok utolsó Urad,
Az Eddig és tovább nem".
Hatalmas Isten az Eddig.

Lábamnál örvény-árok:
Itt a Határ és itt a Vég.
Más végek és határok
Feneketlen kutba csalnak.

Torpantam, de imával
Térdelek e nagy Úr előtt
S bűnömre lelkem rávall:
Jaj, valóban, messzejöttem.

Az Eddig így szól: "várj még"
És én várok balgatagon,
Mintha valamit várnék.
Eddig-Isten így akarja.

Be kár, hogy kinek szállni
Valamikor hit adatott,
Árok előtt, megállni,
Halottasan, parancsolják.

Be kár ez a rút ámen,
Hogy minden véges, jaj, be kár
S hogy eljön a tovább nem.
Hatalmas Isten az Eddig.