Az Anti-Krisztus útja

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az Anti-Krisztus útja
szerző: Ady Endre

Bűneim, mint Pokol pálmái,
Égverő bujasággal nőnek
S mégis, mint bölcsős kisdedet,
Mosolyogva engedem át
Egész valómat az Időnek.

Az Időben, új emberekben,
Több lesz a megértő nemesség,
Bűnös testem nyelje a Föld,
Bűnös, nagy példám a Jövő
S az Időben megszenteltessék.

Mert jaj nekem: Múltért s Jövőért
Vagyok kárhozott, bűnös ember,
Víg, ép, kacagó unokák,
Jövő ember-örökösök,
Legyetek hozzám kegyelemmel.

Mert üdv nekem: szomorú létem
Az idő óramutatója
S minden bűnöm egy stáció,
Hol a Jövő új embere
Élet-utját vígabban rójja.

Keserves ut, fölséges mégis,
Ez már az Anti-Krisztus útja,
Aki elvásik feketén,
Muszályul, szörnyűn, másokért,
Hogy a Jövőt fehérnek tudja.