Az Akarat cselédjei

A Wikiforrásból
Az Akarat cselédjei
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 7. szám +[1]

Cselédjei az Akaratnak
Most a századok között,
Mikor így kiütközött
Lelke a szép, ember-fenevadnak:
Mi vagyunk cselédjei,
Cselédjei.

Az akarat ─ és bús cselédek:
Istenem, én Istenem,
Lehunyom felhős szemem
S talán átkozódni nem rút vétek,
Mégis fáj az átkozás,
Az átkozás.

Cselédjei az Akaratnak,
Titkon fájunk most magunk
S csak titkon hogy siratunk, ─:
Kiket akartunk szépnek, szabadnak:
Másnak a cselédjei,
Cselédjei.