Az ő halála

Az ő halála szerző: Friedrich Gottlieb Klopstock, fordító: Kazinczy Ferenc

Aludj csendesen, Te legnagyobbika törzsöködnek,
Mert a legszelidebb valál! —
Az voltál Te; s azt vési felőled szirtjeibe
A holtak itélője, az igaz história.

Sokszor akartalak Téged énekleni. Kész lantom
Magától zengett a legkedvesebb hangokkal felőled.
Engedtem őt zengeni. Mert, valamint Te
Útáltad mind azt, a mi nem vala magában nemes,

Úgy útálom én
A legutolsó eltünéséiglen
Enyésző felhőcskéjét
A tömjénezők oltárának, a hízelkedést.

Most már bátran énekelhetlek. A kígyó-nyelv sem
                                                 sziszegheti mostan
Felém az enyésző felhőt. Mert megholtál:
Ah; de szerettelek Tégedet, s bánatomban kezem
Ájúltan esik el húrjaimról.

Egy isteni szózat hangját tehát
Egy láng-szót: Fiad törekedve, viaskodva, szomjan,
Elöntve a büszkeség könyeitől, vizsgálja majd:
Ha Téged elérhet-e?

Előre nyújthatja Friedrich bízvást megőszűlt fejét
A jövendőbe: ha felőle
Elérést említend-e
A holtak itélőjének szirt-írása.

Aludj csendesen Terézia! — Te alszol-e?
Nem; Te most oly tetteket tészesz a fentebb világokon,
Melyek még szelídebbek,
Megjutalmazva önnön magok által!