Az ünnep vége
Midőn Szokrátesz baráti körben
dőzsölt, már a vánkosokra dőlten,
jött egy ifjú, emlékszem, s lebegve
két sudár flótásleány követte.
Alját elloccsantjuk serlegünknek,
szólnifáradt ajkak csendesülnek,
hang rebbenti holt koszorúinkat…
Csitt! Az elmulás flótái sirnak!