Az örvény
Pascal mélységben élt, mely együtt járt vele.
- Óh jaj, minden gödör! - a vágy, a szó, a Törvény
s a Tett is! S hajamon, mely feláll, égre törvén,
úgy érzem, átszalad a félelem szele.
Fenn és lenn, mindenütt a szakadék, az örvény,
kietlen némaság megejtő, vad tere;
éjjeleim vásznát az Úr himzé tele:
bámulok bölcs keze sok lázas, tarka szörnyén.
Az álom úgy ijeszt, mint egy nagy szörnyű Lyuk,
hol lelkünk mélybe hull s ki tudja, hova jut?
Végtelen les felém minden ablaknyiláson.
És szellemem, melyet vak szédülés kisért,
kíntalanságodat irígyli, semmiség!
- Óh csak a Számok és Lények honát ne lássam!