Az óriásleány
Mikor a Természet még teremtő forrással
minden áldott nap uj szörnyet fogant talán,
miért nem éltem egy ifjú leányóriással,
mint kedves cica egy királynő oldalán?
Szerettem volna én látni testével lelkét
félelmes játék közt szabadon nőni fel;
kitalálni, szívén sötét lángot ha rejt-é
a nedves köd alatt, mely szemét födi el?
Kedvemre mászni át hatalmas tagjait;
nagy térde lejtején lecsúszni, vagy a karján;
s olykor, ha nyáron a nap oly nagyon hevít,
hogy teste a mezőn végig-lankadva nyúl,
keblének árnyokán aludni hanyagúl,
miként nyugodt tanya egy kerek hegynek alján.