Az álom (Salis)
Álmomban az éjjel gerliczévé váltam,
S szép nősténykém mellé egy szilfára szálltam.
Felreppent, s úgy látszott mintha félne tőlem,
Mert megszünet nélkül szállongott előlem.
De elijeszteni nem hagyám magamat,
S egy ágról más ágra kisértem társamat.
Panaszlani kezdém mint égek érette,
S nyögve előbb s tovább tipegtem mellette,
Értett, s azt mutatta szeme hunyorgása,
Hogy nincs ellenére szívem kívánása.
Jer, úgymond, gyors szárnyon repűlvén előre,
S leszállott csakhamar a templomtetőre,
S egyet guggolt — de jaj! az irigy istenek
Álmomból hirtelen felserkentettenek!