Arra alá foly a viz szaporán

← Te kis leány, el ne bizd magadat

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Arra alá foly a viz szaporán

A sümegi városvégen →

Arra alá foly a viz szaporán,
Ülj ölembe galambom, kis hugám.
Egyet, kettőt hadd csókolok rajtad,
Annál pirosabb lesz szép ajakad.

Nem ülök én, megver édes anyám,
Mert törődött lenne honi szoknyám,
De haragszik anyám, ha kijárok,
Estve van lány, azt mondja, kizárlak.

Honi szoknyám Sümegen van festve,
Még e csók is jobban esik estve,
Nem kell nekem soha bécsi piros,
Szebb a sümegi karton, ablakos.

Jól tudja azt az isten maga is,
Hogy nem kellett egynél több soha is,
A ki pedig egyetlenegyre vár,
Nem vétek annak, estve ha kijár.

Azt mondják, hogy nem istenes dolog,
Hogy eszemben mindig a konty forog,
De mondjanak akármit, nem bánom,
A menyekző napját alig várom.

Honi szoknyát veszek rám akkor is,
Honi lesz a főkötőm lába is,
Honi lesz a koszorú fejemen,
Mint honi a szerelem szivemen.