Amoda van egy kis kerek erdő
Amoda van egy kis kerek erdő,
Abban vagyon csipkebokor―vessző,
Arra szálla egy árva madárka,
Szép szájában egy kis czédulácska.
Kis körmével csak ugy irdogálja,
Szép szájával el is magyarázza;
Rózsám, rózsám, ne tarts soká fogva,
Légy az enyém jövő karácsonra.
Rózsám, rózsám, rózsám teremtette,
A Vécsei gyalog regementje!
Haza jövök, haza esztendőre,
Talán még akkor se lesz későre.
A baraczfa pirossal virágzik,
A liliom kékkel illatozik,
Az én szivem búval harmatozik,
Mert éj nap csak hozzád ohajtozik.