Aki magának él

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aki magának él
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 22. szám

Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy Bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.

Úgy imádlak kis Senkim, Semmim,
Mintahogyan ez már régen volt,
Mert aki régi
Élet
Sok régi éjben és világolt.

Megyünk most már koldusok útján
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.