Akasztott emberek bálja
Csonka alakok fekete bitófákon
Őrült és bősz, vad táncot járnak egyre csak
Szikár, vidám, rothadt, elkárhozott torzók
Az ördögnek ropják eszelős táncukat.
Belzebub nagyúr a kulisszák mögül
Rángatja félelmes gyászbábjait
Míg a rongyos, féktelen csonthad örül
Énekelve a pokol hangjait
Járják egyre túlvilági valcerük
Lyukszemükben lángol a vad őrület
Ráng, már-már leszakad elszáradt kezük
Mi egykor talán szép hölgyeket ölelt
Rajta, fiúk, lelkesen, meg ne álljatok!
Rengjenek csontcsípők, lábszárak, és száz kar!
Míg a Sátán húzza a talpalávalót
Legyen táncotokból elvakult, véres harc!
Rúgja szét lábatok a puszta leget
Eszelős táncotokban a szél szárnyán
Sosem értek már sem földet, sem eget
Kopogjanak csak a kongó koponyák!
Hollók köröznek bomló testetek felett
Rothadt húsotokból lakmározván
Vidám haláltáncra ők is hadd keljenek
Így lesz csak teljes e gyönyörű bál!
A szél süvít, így zeng tánczenét nektek
Mint egy torz hangokat ontó orgona
Szállnak a bősz, vérszomjas üvöltések
Szól az erdő, a farkasok otthona!
Rázd őket, szél, e gazembereket
Rázd le őket, hadd hulljanak százfelé
Kiket soha senki el nem temet
Citáld őket az ítélő Úr elé!
Egy tébolyodott, ám büszke csontváz
Nyakán még a gyilkos lasszó ott lóg
Elvágtat szilaj széllova hátán
S nyomán szétszóródnak a tört csontok
Minden csont összegyűl egy halomba
Citera húrjaiként pengenek
Táncolva, zizegve, vadul kongva
Örök, tébolyult nótát zengenek
Csonka alakok fekete bitófákon
Őrült és bősz, vad táncot járnak egyre csak
Szikár, vidám, rothadt, elkárhozott torzók
Az ördögnek ropják eszelős táncukat.