A lap feldolgozottságának foka

Ad Vocem: Isten

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ad Vocem: Isten
szerző: Szini Gyula
Nyugat 1933. 12. szám Szini Gyula kiadatlan versei A tavasz elé

Én nem levelezek többé holmi
szegény golyhókkal:
Vezérigazgatókkal, királyokkal...
Nagyuram,
Te hozzád fohászkodom.
Imádjalak
Zsidó, keresztény vagy: mohamedán módra?
Hogyan parancsolod?
Csillagos éjszakákon
Tractatusi nyelven zengjelek,
Mint ama nagy optikus és csiszoló,
Baruch Benedikt Spinoza?
Uram,
Téged hívlak,
Téged kereslek,
Nem lévén egyéb keresetem...
Uram, jöjjön el a te országod!
Legyen meg a te akaratod!
A földön is, nemcsak a menyben!
Fordítsd el orcád
A nehéz vasipartól,
Az acéltröszttől,
A jelszavas hazafiaktól,
A kegyszer-kereskedőktől,
A történetíróktól,
A rendjel-gyárosoktól,
Dinamit helyett
Uj kenyeret találjanak ki az emberek,
Rádiótelefon helyett
A szivek heterodyn-kapcsolását
És a bolond Vladimir
Ne forogjon kremli sirjában!
Ne adj Nobel-dijat
A kopasznak,
Inkább kenyeret
Az igaznak.
Egy kis vaj is legyen rajta...
Ne csak a hatalmasok fején!
Uram,
Oly tiszta,
Világos,
Egyszerü,...
Igaz vagy,
Mint a Nap!
Miért értenek hát félre?
Miért vakok vezetik a világtalan világot?
Miért kell a hazugságok
Kormos üvegén át nézni téged?
És akik látnak,
Akik tüzedből mások számára
is lopnak,
Miért vergődnek
Prometheüszként
Láncok közt
A kopár sziklán?...
Uram,
Én ma bohócsipkával fejemen
Imádlak,
De ha elnémul csörgettyüm,
Ha majd egyedül leszek,
Sírni fogok.
Aki könnyezik:
Imádkozik...
Hullnak majd könnyeim
Mint a meleg záporeső,
Amelyen át
A te jóságod
Süt keresztül...
Quod demonstrandum erat.