A vacsora - Fabullhoz
1798.
Nálam jó vacsorád leénd, Fabullom,
Egy-két napra, ha megsegít az isten.
Ha gazdag vacsorát hozol magaddal,
És fog jönni veled fejér leányka,
Jó bor, tréfa, egész sereg kacajjal.
Ezt, mondom, ha hozol, Fabull barátom,
Lesz itt jó vacsorád; mivel Catullod
Erszényét merevűl beszőtte a pók.
Ellenben veszel itt csupán szerelmet,
S édesebb, gyönyörűbb ha még van ennél:
Mert lyánkám kenetét adom tenéked,
Ezt adták neki Vénus és Cupídók:
Mellyet hogyha szagolsz, az égre így nyögsz:
Hogy téged merevűl teremtsen orrnak.