A tűzfal

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A tűzfal
szerző: Somlyó Zoltán

Az ablakom üres telekre nyílik;
lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók,
a hintókon szerelmes-éhes macskák,
cicázók, fázók, egymásra kacsintók.

Egy sárga tűzfal áll csúcsosan, búsan,
mint vénkisasszony egy sötét teremben.
Meredt árnyéka: szűkös toalettje
az estbe hull s a rossz hintókra lebben.

…Öt óra csak. De késő ősz. Sötétség.
Az első hó már kiváncsi a földre.
Egy csillag sápad át pirosból zöldre.

Egy ablakostót jön. Az arcán kétség.
Megáll. A vak, üres telekre bámul –
s egy mécs gyúl föl a tűzfal ablakábul.