A tél és Timur

A tél és Timur szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Sárközi György

…És a tél kemény haraggal
körülvette akkor őket.
Jéglehelletét suhintva
mindre, rájukuszitotta
egymásttépő szeleit.
Fagyfogu viharainak
hatalmat adott felettük
s Timur udvarába szállva
fenyegetve így kiáltott:
Boldogtalan! lassan, halkan!
jogtipró, kegyetlen zsarnok.
Meddig kell még a sziveknek
lángjaidban perzselődni?
Ha szellem vagy, átkozottak
közt egy, én volnék a másik.
Vén vagy? én is! Megmeresztjük
hát az embert és a földet.
Mars vagy? Én pedig Saturnus,
bajtjelentő csillagképek
és együtt borzalmasak.
Lelket ölsz és megfagyasztod
a légkört: nos, szeleim
még nálad is jéghidegebbek.
Vad seregeid hivőket
gyötrenek ezernyi kinnal:
nos, ha én jövök, csak akkor
lesz fogak csikorgatása.
S istenemre nincs bocsánat.
Isten lássa, mit hozok rád.
Istenemre fagyhaláltól
meg nem menthet, Vén, a tüzhely
parazsának perzselése,
sem december semmi lángja.