A távolban
I.
Távol, idegen helyen
Tépem ezt a rózsát.
El is vinném szívesen,
Édes lányka, hozzád.
De míg oda juthatok,
Elrepűl sok óra
S hervadt lészen és halott,
Mert siet a rózsa.
Óh, ne hagyd el kedvesed'!
Ne menj tőle messze.
Csak a meddig elviszed
A rózsát kezedbe';
A meddig a fülmile
Fészkéből kirebben,
Vagy a meddig éneke
Hangzik a közelben.
II.
Sietős és hervatag
Rózsa és az ének,
Mint rózsálló ajakad,
Mint zengő beszéded.
Dőreség volt, dőreség
Perczre is veszítnem
Ajkad egy lehelletét,
S a fényt szemeidben!
Most a rózsa, csalogány
Vérem' egyre szitja;
S futva futnék, drága lány,
A te karjaidba.