A távolban

A Wikiforrásból
A távolban
szerző: Nikolaus Lenau, fordító: Reviczky Gyula

 I.

Távol, idegen helyen
Tépem ezt a rózsát.
El is vinném szívesen,
Édes lányka, hozzád.

De míg oda juthatok,
Elrepűl sok óra
S hervadt lészen és halott,
Mert siet a rózsa.

Óh, ne hagyd el kedvesed'!
Ne menj tőle messze.
Csak a meddig elviszed
A rózsát kezedbe';

A meddig a fülmile
Fészkéből kirebben,
Vagy a meddig éneke
Hangzik a közelben.

            II.

Sietős és hervatag
Rózsa és az ének,
Mint rózsálló ajakad,
Mint zengő beszéded.

Dőreség volt, dőreség
Perczre is veszítnem
Ajkad egy lehelletét,
S a fényt szemeidben!

Most a rózsa, csalogány
Vérem' egyre szitja;
S futva futnék, drága lány,
A te karjaidba.