A szeretők bora

A Wikiforrásból
A szeretők bora
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Babits Mihály

Ma tág a tér s ragyogva kékül.
Sarkantyu, kantár, zabla nélkül
szállunk a bor sötét lován
egy tűnő tündérég után!

Mint két vad angyal, kiket ádáz
foggal a forró utiláz ráz,
szeljük a reggel szűz szelét
te messze délibáb, feléd!

Lágyan a síma, sűrü forgók
hintáznak lelkes szárnyukon.
Ikermámorban, ittas bolygók,

mellettem úszva bús hugom,
futunk a messze fény elébe
álmaink édes édenébe!