A szerelmetlenség Istenéhez

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A szerelmetlenség Istenéhez
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 14. szám

A Sionnak hegyén szerelmetlen,
Boldog, ékes, hideg Valóság,
Én Istenem, szabadíts meg engem.

Kikért büntetsz, hogy igy szétomoltan
Még mindig fájnak a szerelmek?
Hűs vérűek unokája voltam?

Kikért büntetsz, hogy félve, utálva
Kit szeretek, nem szökök tőle
S nyomorultan huzódok utána.

Boldog minden rossz fiad, leányod
Kik szerettetvén nem szeretnek,
Vágyakkal őket meg nem alázod.

Boldogok, kik szirthoz hasonlítnak
S nem rózsáihoz hő-vizeknek,
Melyek buzgón, halálosan nyitnak.

Óh, én, világ eleven halottja
Csufja, gyávája, elveszettje,
Mindenkinek bus odaadottja.

Óh, én, kinek gőggel szerettetni
Volna szabad csak s nem vagyok más
Csak másokhoz ösztönözött semmi.

A Sionnak hegyén szerelmetlen,
Boldog, ékes, hideg Valóság,
Én Istenem, szabadíts meg engem.