A szerelem tilalma
| A szerelem tilalma szerző: Csokonai Vitéz Mihály |
Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a szerelmet?
És csak én legyek hideg?
Hát a szépet
S a faképet
Nem külömböztetni meg?
Mért adott ízlést a szemnek,
Kőlcsönös bűbájt a nemnek,
E világnak bölcs Ura?
Hogy szeressük,
S félrevessük? ─
Éj, az ám a ha-ha-ha!
Még az ifjúság szememben
Csillog, és virgonc eremben
Véremet jól érezem:
Hát ha ennek
Lángba mennek
Zsúrolási;vétkezem?
(E vershez a debreceni kollégium könyvtárában Oláh Gábor által fölfedezett Csokonai-kéziratban folytatólagosan még a következő 3 versszak járúl. /. K. 1908: 237-38. 1.)
[Három ember volt, barátom,
Mind a hármáról a fátom,
Hogy ne éljen, már teve,
Hókus, Bókus,
Pellidókus
Ő kegyelmeknek neve.
Ők az ifjaknak tűzéről
És ledér természetéről
Szűntelen zsorváltanak,
A világnak,
Dámaságnak
Kancsukái voltanak.
Szint' a hatvant érte Hókus,
Hitvesét féltette Bókus,
És magáról egy se hitt.
Pellidókus,
Mint a mókus,
Játsza önnön farka... csitt!]