Ugrás a tartalomhoz

A szerelem tekintete

A Wikiforrásból
A szerelem tekintete
szerző: Johann Martin Miller, fordító: Kazinczy Ferenc

Nem tölt-e meg szerelemmel
   Az az édes tekintet,
Melyet eljövetelemmel
   Kedvesem reám vetett?

Érzi, látom, hogy érette
   Szívem titkos tűzzel ég,
Gyötrelmem megérdeklette
   S nincs messze a kívánt vég

Angyalok! ha sóhajtásom
   Feljuthat egetekhez,
Szánjátok meg hánykódásom
   S vonjatok kedvesemhez.

Epedező sóhajtással
   Hadd valljam meg, hogy égek
S ő egy szép mosolyodással
   Hadd iktasson közétek.